Dr. Hummel Zoltán kutatásairól tartott előadások rövid kivonata

Dr. Hummel Zoltán kutatásairól tartott előadások rövid kivonata

A mikrobiális cellulóz egyik fontos tulajdonsága, hogy egyedülálló a vízmegkötő képessége az ehető anyagok között. A MC saját súlyának több mint 100 szoros mennyiségű vizet képes megkötni. (Schrecker et al, Biotechnology Letters, 27,1435-1438, 2005) Ha MC-t fogyasztunk, nő a béltartalmunkban a kötött víz mennyisége. Növekszik a béltartalom formázhatósága és jobb lesz a tovahaladása. Idős embereknél hiányos a szomjúságérzés, ezért általában vízhiányosak testük szövetei. A vízhiányt a béltartalomból pótolják, így viszont az lesz vízhiányos, és így nehézzé válik a székelés. A MC által megkötött vizet nehezebb elvonni a béltartalomból, így ott a víztartalom relatíve növekszik, javul a tovahaladás. Mivel a cellulóz rostok nem emészthetőek számunkra, ezért az egész tápcsatorna hosszában kifejti hatását. Ez különösen a vastagbélben nagyon fontos. MC fogyasztásával lazul a béltartalom, ezáltal könnyebbé válhat a székelés, és többéves bélsár-lerakódások oldódhatnak fel. A bélsár-felhalmozódások különösen a vastagbél leszálló ágában, a distalis szakaszban lehetnek veszélyesek az egészség fenntartása szempontjából. Ebben a szakaszban már általában csak fehérjebontás, proteolízis folyik, melyet rothasztó baktériumok végeznek. Ezen rothadások folyamán szabad gyökök termelődnek, a közeg pH-ja neutrálissá vagy bázikussá válik a redox potenciál emelkedik, prooxidáns lesz a béltartalom. A vastagbél e szakaszából tehát szabadgyökök szívódnak fel a véráramba, majd szétáramolnak a testben. Az élettudományok jelenlegi felfogása szerint a szabadgyökök a DNS-ben mutációkat okoznak, a mutációk következtében rákos sejtburjánzások indulhatnak el, vagy felgyorsulhatnak az öregedési folyamatok. Ha javul a béltartalom tovahaladásának folyamata, akkor kevesebb ideig tartózkodik a vastagbélben a rothadásnak indult béltartalom, ezért kevesebb szabadgyök adódik át ezen a szakaszon a vérnek.

Másodsorban azt is figyelembe kell venni, hogy a Dr. Hummel Zoltán által kifejlesztett biogél antioxidáns. Ha több antioxidáns anyag kerül a vastagbélbe, akkor a szabadgyökök esélye tovább csökken. A fent kifejtett hatás az öregedéssel és a rákkal szemben még fokozódik.

Mi bizonyítja, hogy a biogél antioxidáns?

A szabadalmi oltalommal védett találmány címe: „A pH-tól független redox potenciált (rH2-t) csökkentő biokolloidok alkalmazása tartósításban, táplálkozásban, kozmetikában és méregtelenítésben". A cím első felét valószínűleg kevesen értik. Kivéve a halbiológusokat és az akvaristákat, ők tudják, hogy milyen víz kedvez a halak egészségének. A halak akkor maradhatnak egészségesek, ha az a környezet, a víz, amiben élnek elektronleadó, vagyis antioxidáns. Az elektronleadó képességet, elvileg a redox potenciál mérésével lehet meghatározni. De csak elvileg, mert a közegben lévő H+-ion csökkenti az elektronleadó képességet. Ezt csak úgy küszöbölhetjük ki, ha a pH-tól (hidrogénion-koncentrációtól) független rH2-t mérjük. Ennek a paraméternek az ismeretében mondhatjuk csak meg, hogy egy anyag az élettudományokban antioxidáns-e, (vagyis gátolja-e az élő anyag közegében az oxidációt, mivel maga oxidálódik) vagy nem. Dr. Hummel Zoltán a flavonoidok kutatásában is részt vett. Mostanában nagyon sokszor olvasható, hogy a flavonoidok antioxidánsok. De a kutatások ezt nem igazolták. A flavonoidok csak egy szerkezeti átalakulásban, ún. tautomériában, vesznek részt és az átalakulás után az elektronszámuk nem változik meg. Viszont a flavonoidok a gyümölcsökben cukrok és ún. oligoszaharidok társaságában található ezek a társmolekulák képesek elektronleadásra. Vagyis ezek lehetnek csak antioxidánsok. Dr. Hummel Zoltán szabadalma éppen olyan biogélről, tágabb megfogalmazásban olyan biokolloidról szól, amely csökkenti a környezete rH2-értékét, vagyis antioxidáns.

Segít-e a méregtelenítésben a biogél?

A ragasztók gélek, a gélek általában jó ragasztók, jól tapadnak a felszínhez, sok oldószert visznek magukkal, az oldószer feloldja a felszínre tapadt szennyeződést, gél megköti azt, mert nagy az oldó és megkötő képessége, és magával viszi azt. Ilyen módon a bélfalra rátapadt régi szennyeződéseket is képes feloldani és eltávolítani. A bélfalra rátapadt régi szennyeződések mérgezik a szervezetet, ha ezeket eltávolítjuk, méregtelenítést hajtunk végre. Idézek dr. Hummel Zoltán már említett szabadalmi leírásából:

„1.Saját felismerés: a nagy-víztartalmú gélek csökkentik az oxidációs-redukciós potenciált (ORP): növelik a vizes környezet antioxidáns tulajdonságát. Növelhetjük ételeink és italaink antioxidáns képességeit az ecetsav baktérium által előállított biogél hozzáadásával.

2. Saját felismerés: Minél nagyobb a biogélnek a víztartalma, annál nagyobb az adszopciós képessége .A nagyvíztartalmú gélek több és többféle molekulát képesek magukhoz kötni, mint az alacsonyabb víztartalmú társaik. A magas víztartalmú gélek ezen tulajdonságát fel lehet használni a vitaminok és ásványi sók hatékonyabb felszívódásához és a bélcsatorna tisztításához.

A nagyvíztartalmú géleket nyálkának nevezik a köznyelvben, hogy egy nyálkás anyagnak nagy az adszorpciós képessége, makroszkopikusan ez úgy jelentkezik, hogy nagy az adhéziós képessége. Minden felületre ráragad. Viszont nemcsak ő képes nagy tömegű tárgyhoz tapadni, hanem kis tömegű molekulákat szintén képes magához „tapasztani".

Emésztő rendszerünkben a gél megkötő tulajdonsága kétszer is kihasználható. 1. Tápanyagok, vitaminok, ásványi sók, mikroelemek, gyógyszerek felszívódása sok esetben okoz problémát. A felszívandó molekula hőmozgásból származó nagy sebességét a gél mátrixában elveszíti, a gél mintegy „lefagyasztva, tálcán kínálja" a felszívásra váró molekulát a bélbolyhoknak. 2. Az ún. scavenger (csatornatisztító) képessége is kihasználható az emésztő csatornánkban. A mai orvostudomány azt tartja a rostos ételek szükségességéről, hogy növeljük a béltartalmat vele, így jobb lesz a perisztaltikus bélmozgás a feszítési inger hatására. Valamint a rost növeli a bél ballaszt anyagát, amivel csökkentjük a felszívódást, így a bevitt energiát, ami megakadályozza az elhízást. Ennél valószínűleg jelentősebb haszna a rostoknak, különösen a nagyvíztartalmú rostoknak (így a géleknek), hogy nagy adszorpciós képességük révén, megkötik azokat a méreg vagy salakanyagokat, melyek lerakódnának esetleg a bél falára, és ott rothadást okoznak, vagy visszaszívódva mérgezik a szervezetünket. Ilyen módon a nemkívánatos molekulák a gél mátrixához tapadva vele együtt elhagyják a bélcsatornát."

Igaz-e, hogy a biogél segíti a tápanyagok, vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek felszívódását?

A nyálkákban időlegesen megrekednek a beléjük került anyagok. A rendezetlen hőmozgás korlátozott irányokban történő rezgésekké alakulnak a nyálkában. Ez olyan, mint mikor a légy rászáll a légy a papírra, és ott ragad, csak remegni tud, de nem röpködni. Ilyenkor könnyen elkapható, nem úgy, mint szabadon röpködve. Valami hasonló játszódik le a bélbolyhok felületének közvetlen szomszédságában. A bélnyálkahártyának is ez a „megragasztás" is egyik fontos feladata a felszívódás elősegítésében. A sejtek is felhasználják azt a „trükköt" a felszívódás elősegítésére. Minden sejt külső felszíne ún. glikokalixszal, egy poliszaharid, ragasztó réteggel van bevonva. Ez a réteg megköti a vizet, a benne oldott ásványi sókat és tápanyagokat. Hasonlóan, mint a „légypapír". Ezen megkötött anyagokat a sejt könnyebben szívhatja fel.

A nyálkák „ragasztó" képességének van még egy aspektusa. Az immunrendszerrel való együttműködése. A táplálékot csak úgy szívhatjuk fel, ha egy pillanatra csapdába ejtjük, ugyanez érvényes a számunkra nem kívánatos anyagokkal szembeni védekezésnél is. Minden bélbolyhot átszőnek a nyirokrendszer hajszálerei, oda szállítva az immunellenanyagokat. Az immunanyagok hatékonyabbak, ha a „betolakodó ellenség" egy pillanatra csapdába esik a nyálkahártyában. A mükozális immunrendszer az összes immunanyag 80 %-át reprezentálja, és kooperatív kapcsolatban van a bélnyálkahártyával. A nyálkák együttműködése nélkül nem működhet az immunrendszerünk, és ez nem csak a bélnyálkahártyára igaz. A nyálkák jelentik a szervezetünk elsődleges védelmi vonalát. Ahogy régen a várárok mocsara védte meg a várat a túl hirtelen támadásoktól, úgy védenek bennünket a nyálkahártyáink.

Igaz-e, hogy sok embernél inkább visszafogja a biogél a székletet, mint segítené?

Vannak, akik már évek óta szenvednek székrekedés miatt. A székrekedés fokozatosan alakul ki, a vastagbélben egyre több vízhiányos bélsár tapad fel a bélfalra. Egyre szűkebb lesz a bélcsatornában az átjárható lumen. Vannak olyan idősebb betegek, akiknek úgy beszűkül a bélcsatorna átjárhatósága, hogy a béltükrözésnél a szonda felvezetése a vastagbélbe heroikus feladattá válik a vizsgálat folyamán. Ha ilyen, vagy hasonló esetben nagy víztartalmú géllel növeljük a béltartalom víztartalmát, akkor a vízhiányos béltartalom duzzadni fog, növekedik a térfogata, vagyis még kisebb lesz az átjárható bélkeresztmetszet. Dugó alakul ki, egy rövid időre minden megreked. A biogél további adagolásával, ahogy növekszik a víztartalom, úgy kezd formázhatóvá és mobilissá válni a megrekedt bélsár. Nagyon sok olyan eset volt a gél használatakor, hogy tíz nap vagy két hét után indult be a normális székelés. De utána mindenki megkönnyebbülésről és végtelen örömről számolt be.

Miért fontos, hogy a vastagbélben kellő mennyiségű víz kötött formában legyen jelen?

Ha homokos talajba ültetünk el növényt, akkor nagyon nehéz biztosítani a növények állandó víz és tápanyagellátását. Ha öntözünk, akkor gyorsan átfolyik a víz a homokon és a gyökerek hamar szárazon maradnak, száraz környezetből pedig sem vizet sem tápanyagot nem képesek felszívni. Milyen megoldás lehetséges ebben az esetben? Vagy olyan csepegtető öntözést alkalmazunk, amelyben a megfelelő tápanyagokat már feloldottuk, és folytonosan csepegtetjük a növény tövébe ezt a tápláló folyadékot. Vagy pedig a hagyományos módszert alkalmazzuk, mielőtt elültetjük a növénypalántákat, szerves trágyával megtrágyázzuk a talajt. A szerves trágyában eredetileg sok szalmaszál van. A trágyában cellulózbontó baktérium telepek vannak, amelyek a szalmaszálakat apróbb rostokká bontja, ezek az apróbb rostok nyálkás telepeket alkotnak, amelyek jól tartják a vizet, mivel tele vannak kötött vízzel. Ezekkel a kötött víztelepekkel, amelyekben a tápanyagok is fel vannak oldva, kiválóan átvészelhetik a növények a vízmentesebb időszakokat. Állandó víz és tápanyag-utánpótlással rendelkeznek, anélkül, hogy az állandó víz- és tápanyag-utánpótlásról kellene gondoskodnunk. A növények a talajból szívják fel a vizet és a tápanyagokat, az emberi test a bélsárból teszi ugyanezt. Ha a bélsárban nincs elég vízmegtartó rost, akkor veszélyben van az állandó víz- és tápanyag-utánpótlásunk, vagyis gyakran szomjaznának és éheznének a sejtjeink, ezen időszakokban pedig nem lennének képesek ellátni a feladataikat. A vastagbélben még egy szempontból fontos a víz és a tápanyagok állandó hozzáférési lehetősége. Ott laknak a velünk szimbiózisban élő „albérlőink" a bélflóra mikroorganizmusai. Nekik is szükségük van állandó táplálkozásra.

Melyek az egészséges bélflóra feltételei?

Az egészséges bélflórának 3 fontos feltétele van:

1. Legyen kellő számú szaharolízist végző, jó, mikroorganizmus a vastagbélben. Pótlása: probiotikumokkal.

2. Legyen kellő mennyiségű ennivalója a szaharolízist végző, jó, mikroorganizmusoknak. Pótlása: prebiotikumokkal (oligoszaharidokkal).

3. Legyen kellő mennyiségű, állandóan hozzáférhető innivalója a mikroorganizmusoknak. Az élet elsődleges, primer, feltétele a víz, nélküle nincs élet. A béltartalomba kötött víz állandó vízellátást biztosít az ottani mikroflórának, ezért mondhatjuk, hogy a hozzá kötött víz: primbiotikum. A béltartalom vízhiányának pótlására a legmegfelelőbb a gélvíz, a nyálkát képző rostok által megkötött víz, a primbiotikum.

Hogyan tudjuk eldönteni, hogy egészséges-e a bélflóránk?

Ha rendszeres és formázható képet mutat a székletünk, az az egyik jele az egészséges bélflórának.

Miért mondják azt, ha egészséges és jól működik a bélflóránk, akkor az immunrendszerünk is jó állapotban van?

Mivel immunrendszerünk zömét a bélnyálkahártyához kapcsolódó ún. mükozális immunrendszer teszi ki, a bélflóra pedig a bélnyálkahártyában tenyészik, ezért igen szoros kapcsolat áll fenn az immunrendszer és a bélflóra állapota között. Többek között az egészséges bélflóra rengeteg olyan anyagot „termel", melyek neki anyagcsere termékei, de az immunrendszerünk számára létfontosságú. Természetesen nemcsak az immunrendszerünk, de az egész szervezetünk számára nélkülözhetetlen anyagokat is termel a jó bélflóra.

Milyen klinikai tesztek elvégzését igényli a mikrobiális cellulóz gél, hogy igazolva lássák a várt jótékony hatásokat?

1. Javítja a székelést (székrekedésnél és hasmenésnél is).

2. Tartós vízpótlás dehidratációnál. (A latens dehidratáció is sok betegséget eredményezhet.)

3. Javul a bélflóra és az immunrendszer állapota (az állandó vizes közeg közvetlen jelenléte miatt).

Csak a bélcsatornát látja el állandó vízutánpótlással a gélben kötött víz?

A bélcsatornából szívunk fel minden tápanyagot, a vizet is. Ha a szervezetünk vízhiányos akkor csak a vér felől várhatja az utánpótlást. Ebben az esetben a vér is vízhiányossá válik. Mivel a vér hajszálerei behálóznak minden bélbolyhot ezért vizet szív el a béltartalomból a vér. Ha tud! A gélben kötött víz mindig alkalmas vízleadásra, de csak „csepegtetve" vagyis lassabban, mintha szabadon folyó víz lenne. Rövidtávon tehát a gélvízből kap a szervezet vízhiányos része is és marad a béltartalomnak is. Hosszú távon a gélvíz ellátja kellő vízmennyiséggel mindkettőt.

Miért kell állandó vízellátás a béltartalomnak?

Víz nélkül nem lenne felszívódás, a béltartalom nem tudna tovább csúszni, a bélflóra nem tudna táplálkozni és szaporodni. A belső bélfal nem lenne tiszta. A mikrobiálos cellulóz gél biztosítja a béltartalom vízutánpótlását élő anyagban tárolt vízzel.

Mi a jelenlegi nemzetközi tudományos állásfoglalás a mikrobiális cellulózról?

A mikrobiális cellulóz kutatásával, öt évvel ezelőtt két-három kutató foglalkozott az egész világon, ma pedig, ha beütjük az internetes keresőbe a „microbial cellulose" szavakat 729 000 találatot kapunk. A ScienceDaily tudományos dolgozatok figyelésével foglalkozó nemzetközi folyóirat 2007. február 21-i számában a mikrobiális cellulózt a biomedicina egyik legígéretesebb szereplőjének titulálja az elkövetkezőkben. A következő címmel számolt be az MC legújabb kutatási eredményeiről: „Microbial Cellulose: Poised For A High-profile Role In Biomedicine" (ScienceDaily, Feb.21, 2007)